Ügyészségi Szemle

A kutatáson alapuló több részes tanulmány azt mutatja be, hogy a fiatalkorúak kortársaik sérelmére megvalósított cselekményei speciális jellegzetességekkel bírnak, azok lényegileg különböznek a felnőttek gyermekek szexuális kizsákmányolására irányuló bűntetteitől. Ez a specifikáció a hatályos jogi környezetben nem érvényesül, a joggyakorlatban a bűncselekmény tárgyi súlya a domináns szempont, ami a felnőttekéhez hasonló súlyos büntetések kiszabásához vezet, beleértve a foglalkozástól eltiltást is. A tanulmány a joggyakorlatot segítő szempontokat, a hagyományostól részben eltérő dogmatikai elemzést, jogalkotási és edukációs javaslatokat is tartalmaz.
Ebben a részben a szerző a gyermekpornográfia bűncselekményének dogmatikai elemzésén belül az elkövetési magatartással és a gyermekek által elkövetett cselekmények egyes jellemzőivel foglalkozik.

A tanulmány egyrészt a hivatali és a gazdasági vesztegetések elhatárolását, másrészt azon esetkört kívánja bemutatni, amikor a vesztegetési cselekmények és a kartell bűncselekmények összefonódhatnak. A tanulmány kiindulópontja a korrupciós bűncselekmények és a kartell bűncselekmények alapvetésének bemutatása. Ezt követően egy konkrét jogeseten keresztül a szerző kitér arra, hogy milyen eltérő álláspontok alakultak ki a hivatalos személy (hivatali) működése értelmezése kapcsán, és ennek milyen a cselekmények minősítésére, továbbá eljárásjogi jogkövetkezményére kiható hatása van. A tanulmány utolsó része egy konkrét ügyön keresztül bemutatja a kartell bűncselekmény és a vesztegetési cselekmények kapcsolódási pontjait, a felmerülő minősítési problémákat. 

A tanulmány a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés [Btk. 165. §] bizonyításának specifikus dogmatikai és gyakorlati kihívásait elemzi az egészségügyi ellátás kontextusában. A vádhatóság számára a legfőbb nehézséget a diffúz normarendszerből felépülő foglalkozási szabályok pontos azonosítása, valamint a valószínűségi alapú orvostudomány és a kétséget kizáró jogi bizonyosság közötti feszültségből fakadó okozati összefüggés feltárása jelenti. A bűnösség és a szigorúan egyéni büntetőjogi felelősség megállapítását a terápiás szabadság, a gyógyítás inherens kockázata, valamint a modern orvosi csapatmunka hierarchikus viszonyai egyaránt bonyolítják. A bírói gyakorlatban érvényesülő bizonyítási hierarchia csúcsán az igazságügyi orvosszakértői vélemény áll, amelyet az objektív, de manipulációnak kitett orvosi dokumentáció, majd a kollegiális összetartás miatt gyakran korlátozott értékű személyi bizonyítékok követnek. A sikeres eljárás érdekében a tanulmány nyomozástaktikai paradigmaváltást sürget: a hagyományos, papír alapú orvosi dokumentáció haladéktalan lefoglalása mellett elengedhetetlen az orvostechnikai eszközök memóriájában tárolt objektív, manipulálhatatlan digitális adatok azonnali, időveszteség nélküli biztosítása.

A 2013. július 1-jén hatályba lépő új Btk. a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körét teljes egészében újraszabályozta. Változott többek között az egyes bűncselekmények megnevezése, a minősített esetek szabályozása, valamint megszűnt a tizenkettedik életévét be nem töltött személyek védekezésre képtelenségére vonatkozó törvényi vélelem. Az új Btk. alkalmazásának kezdeti időszakában az új struktúra, továbbá a minősített esetek értelmezése jelentős problémákat okozott a joggyakorlatban, különösen annak a kérdésnek a tekintetében, hogy a 197.§-ban rögzített szexuális erőszak bűntettének (2) bekezdésre épülnek-e minősített esetek. A gyakorlatban ennek kapcsán két eltérő nézőpont alakult ki, amelyek következtében a bíróságokon eltérő minősítések születtek, és amelyek ezáltal hatásköri kérdéseket is felvetettek.

A tanulmány egy jogeset ismertetésén keresztül bemutatja a válaszokat az egyes felmerülő kérdésekre, valamint az utat, amely a 2/2016. Büntető jogegységi határozaton és a 19/2017. (VII.18.) AB határozaton át elvezetett a későbbi törvénymódosításig.

A magánjogi ügyészi fellépés kulcsfogalma és általában legitimációs háttere a közérdek, hiszen az ügyészi fellépés csak a közérdek védelme érdekében lehetséges, azonban az ügyész közérdekű fellépése egy sajátos és sokszor vitatott kérdés a magyar jogrendszerben. Az ügyész közérdekű fellépésekor bizonyítási nehézségekbe és jogszabályi anomáliákba ütközik. Nyilvánvaló, hogy a privátautonómia védelmére alapozó magánjog rendszerében az állami beavatkozást jelentő ügyészi, vagy általában más közjogi jogalany általi közreműködés idegen testként hat.  A tanulmány ennek tükrében – gyakorlati példák bemutatása által – olyan kérdésekre keresi a választ, mint például, a közérdek/magánérdek elhatárolhatóságának problematikája, közérdekű-e az ügyészi fellépés stb. Vajon hol húzódik a határ a közérdek és a magánérdek között? Közérdek és magánérdek között fenn áll-e párhuzamosság?

A tanulmány az Európai Bizottság COM/2023/754 számú, az Europol mandátumának megerősítésére irányuló javaslatát és annak jövőbeli hatásait tárgyalja. A cikk röviden visszautal az ügynökség alapításakor felmerült dilemmákra, bemutatja annak jelenlegi szerepét és hatásköreit az uniós bűnügyi együttműködésben, valamint a javaslat várható hatásait a hazai büntetőeljárásokra nézve. A tanulmányban a szerző amellett foglal állást, hogy az Európai Bizottság javaslata egy már ismert jogalkotási trendbe illeszthető be, amely egyre inkább eltávolítaná az ügynökséget az eredeti szerepétől a hatékonyság növelésének jegyében. 

A gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt indult büntetőeljárások különösen nagy felelősséget rónak az igazságszolgáltatás gyakorlati szakembereire, kiváltképp az ügyészre és a bíróra. A Barnahus-modell célja, hogy az ilyen korú áldozatok kihallgatása egy olyan gyermekbarát, ugyanakkor a büntetőeljárás követelményeinek is megfelelő környezetben történjen, amely minimalizálja a másodlagos viktimizációt. A tanulmány a Barnahus-módszer magyarországi alkalmazásának kihívásaira fókuszál, különös figyelmet fordítva az ügyész szerepére a Barnahus-módszer alkalmazásával beszerezett bizonyítási eszközök törvényességének szavatolásában, valamint arra, hogy a módszer mennyiben illeszthető be a hazai büntetőeljárási rendszerbe.