Ügyészségi Szemle

A szerzőpáros tanulmánya egy frissen bevezetett jogintézmény, a kreditrendszer vizsgálatáról és elemzéséről szól. Az új jogintézmény kategorikus különbségtétel útján járul hozzá ahhoz, hogy az elítéltek büntetés-végrehajtási intézeten belüli magatartásának javulását elősegítse, valamint, hogy a társadalomba való reintegráció maradéktalanul megvalósulhasson. Mindezen aspektusokat kreditszerzési lehetőségek útján kívánja biztosítani a jogalkotó, ugyanakkor figyelembe véve és számolva az elítéltek negatív magatartásával, a kreditvesztéssel – mint negatív szankció kilátásba helyezésével – igyekszik korlátok közé is szorítani. A tanulmány kitér a kreditrendszer nyújtotta kategóriák közötti különbségekre, valamint a kategória-besorolást végző szervekre.

A kutatáson alapuló tanulmány azt mutatja be, hogy a fiatalkorúak kortársaik sérelmére megvalósított cselekményei speciális jellegzetességekkel bírnak, azok lényegileg különböznek a felnőttek gyermekek szexuális kizsákmányolására irányuló bűntetteitől. Ez a specifikáció a hatályos jogi környezetben nem érvényesül, a joggyakorlatban a bűncselekmény tárgyi súlya a domináns szempont, ami a felnőttekéhez hasonló súlyos büntetések kiszabásához vezet, beleértve a foglalkozástól eltiltást is. A tanulmány a joggyakorlatot segítő szempontokat, a hagyományostól részben eltérő dogmatikai elemzést, jogalkotási és edukációs javaslatokat is tartalmaz.

A „ne bis in idem” vagyis a kétszeres értékelés tilalmának római jogi alapokon nyugvó elve a jogállami büntetőjog alappillére. A költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásokban azonban párhuzamosan adóigazgatási eljárás is folyik, ahol – a büntetőeljárásban „szokásosan” alkalmazott pénzbüntetés mértékét jóval meghaladó összegű – adóbírság kiszabására kerül sor. Ezen a ponton azonban felmerül a felelősséghalmozás kérdése, a fenti elv sérelme. Jelen cikkben ezen probléma elemzését végzi el a szerző; elsősorban az Alkotmánybíróság gyakorlatát tekinti kiindulópontnak, emellett az EJEB és az Európai Bíróság vonatkozó döntéseit is bemutatja.

Egyezséget kötni a jogszabályi rendelkezések alapján bármely ügyben és bármely bűncselekményre nézve lehetséges, a tanulmány szakmai hátterét biztosító járási ügyészség gyakorlatában azonban alkalmazásának lehetősége elsősorban a szervezett bűnözés körében elkövetett bűncselekmények esetén merül fel, ahol különösen jelentős szerepe van a személyi bizonyítékoknak. A cikk a Bajai Járási Ügyészség egyezségkötési folyamatát mutatja be, a védővel való első konzultációtól a felajánlott büntetés meghatározásának szempontjain át egészen az egyezség tényleges jegyzőkönyvbe foglalásáig; a konkrét ügyek bemutatásán túl pedig szó esik az egyezségkötés nehézségeiről és előnyeiről is, valamint az ügyészség és a nyomozó hatóság közösen belefektetett munkájának hosszú távú pozitív hatásairól.

A tanulmány az új büntetőeljárási törvénnyel bevezetett kétosztatú nyomozás törvényességi felügyeletével, azon belül is a nyomozás szakszerűségének és időszerűségének biztosításához szükséges eszközök hiányával, és ezen tevékenység aktuális problémáival foglalkozik.  A szerző az írásában bemutatja azt, hogy a kétosztatú nyomozati szak bevezetése milyen hatással volt szerinte a nyomozások időszerűségére és szakszerűségre, valamint azt, hogy milyen eszközökkel élhet az ügyészség ezen célok biztosítása érdekében. A szerző záró gondolatként amellett foglal állást, hogy a feladat- és hatáskörök jelenlegi megosztása újragondolást igényel.

„A munkacélú kizsákmányolás pénzügyi modelljének kidolgozása az áldozatok és a vállalatok azonosítása és a kizsákmányolás megakadályozása érdekében” (INVERT) című nemzetközi projekt lezárásaként 2025. szeptember 19-én zárókonferenciát tartottak Brüsszelben, DISRUPT TO PROTECT: Fighting Labour Exploitation Through Innovation (Törd meg a láncot! – Új eszközökkel a munkacélú kizsákmányolás ellen) címmel. A beszámoló ennek a konferenciának az előadásait, valamint a projekt eredményeit ismerteti.

A tanulmány áttekinti a bűnszervezet korábbi fogalmát és a megszületésének alapjául szolgáló nemzetközi, illetve uniós jogi instrumentumokat. Vizsgálja a jelenleg hatályos fogalmat, mely több, új fogalmi ismérvet tartalmaz, mint a korábbi változat. Két nemzetközi kutatás eredményeivel igyekszik bemutatni a szervezett bűnözés határon túli tendenciáit, az új fogalmi ismérvek kapcsán. A szerző rávilágít egy fordítási anomáliára is, melynek feloldására egy lehetséges megoldást kínál.