Ügyészségi Szemle

A tanulmány – a teljesség igénye nélkül – olyan etikai alapvetéseket mutat be, amelyek a szerző álláspontja szerint nélkülözhetetlenek az alapvető jogok biztosítása és érvényesítése érdekében. Így a tanulmány etikai fő csapásiránya az átláthatóság követelménye és a megkülönböztetés-mentesség problémája mentén halad. Az előbbiből olyan további alapvetések is levezethetők, mint a nyomon követhetőség, a megmagyarázhatóság és a tájékoztatás. Ezek után, az etikai alapelvekből kiindulva, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felelősség kérdésére, értelmezésére tér ki a szerző.

A büntetőeljárások időszerűségének javítása állandó vita tárgya mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás területén. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény számos eszközt biztosít az ügyészség számára – a terhelti együttműködés esetére –, amelyek a büntetőeljárás gyorsítását, annak „egyéb” útra terelését és egyúttal a bíróságok tehermentesítését szolgálják. A tanulmány célja ezen Be. által szabályozott jogintézmények, valamint a bíróság előtti eljárást kiváltó lehetőségek megjelenése a gazdasági bűncselekmények körében. A tanulmány ismerteti, hogy mely deliktumokat tárgyalja a büntető anyagi jog a gazdasági bűncselekmény fogalmában, ezek közül melyek fordulnak elő „tipikusan”, majd a szerző gyakorlati tapasztalatai alapján az írás szemlélteti, mely eljárást gyorsító intézmények jelennek meg leginkább az egyes bűncselekmények körében, és milyen hatást gyakorolnak az időszerűségre ezen ügyekben.

2024 szeptemberében, a Mathias Corvinus Collegium Büntetőjogi Műhely konferenciát és kerekasztal-beszélgetést szervezett Gyermekbarát büntető igazságszolgáltatás: a gyermek mint áldozat, a gyermek mint elkövető címmel. Az esemény fókuszában a fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható joghátrányok, illetve a gyermekek (az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének megfelelően a 18. életévüket be nem töltött személyek) részvételével zajló eljárási cselekmények megvitatása állt a büntetőjog és a gyermekvédelem különböző területeiről meghívott gyakorlati szakemberek segítségével. A beszámoló összegzi a konferencián és a kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat.

A szerző szerint az állatkínzás törvényi tényállását módosítani kellene, hogy ne csak az a magatartás legyen büntetendő, amely az állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, hanem mindenféle indokolatlan bántalmazás is ide tartozzon. Indokolt volna további minősítő körülményként bevezetni az aljas indokból történő elkövetést, továbbá a zoofíliát is büntetendővé kellene nyilvánítani, attól függetlenül, hogy az elkövető magatartása alkalmas volt-e szenvedés előidézésére vagy sem. A tanulmány összefüggésbe hozza az állatkínzást az emberi élet és testi épség védelmével, ezért a szerző szerint az állatkínzás alapesetének a büntetési tételét is fel kellene emelni, ezzel megakadályozva, hogy az elkövető később ember elleni támadást valósítson meg.

A Btk. 180. § (1) bekezdése a mindennapi ügyészi gyakorlatban széles körben érvényesülő büntethetőséget megszüntető okot tartalmaz, a törvényi feltételek fennállta esetén pedig az egyéni szempontok mérlegelését mellőzve kötelező az úgynevezett „elterelés” alkalmazása. A tanulmány régóta fennálló és újkeletű kérdésekre egyaránt válaszokat keres. Fenntartható-e ez a jogintézmény a kábítószer-bűnözés jelenlegi tendenciáinak tükrében? Milyen anyagi és eljárásjogi problémákat generál? Beváltja-e a hozzá fűzött reményeket a kényszerű és rövid addiktológiai kezelés? Célszerű-e az ügyészi mérlegelési jogkör ilyen szűkítése? E megengedő anyagi jogi szabályozás létjogosultságát a jelen formájában érdemes volna átgondolni, valamint napjaink bűnözési struktúrájához és a megváltozott jogszabályi környezethez igazítani. A terheltek életvezetését támogató, azt figyelemmel kísérő szervezetek tevékenységét praktikusabb volna társítani, illetőleg szorosabbra fűzni, ezért a tanulmányban egy de lege ferenda szabályozási alternatíva is megjelenik.

Az Európai Unióban (EU) a 2024-es év közepére lezárult az évek óta húzódó egységes, közös migrációs és menekültügyi politika kialakításának egyik fontos szakasza. A tanulmány az addig megtett utat mutatja be, továbbá elemzi azt az átmeneti időszakot, amiben az EU jelenleg benne van, és ami arra utal, hogy 2024-ig semmi sem zárult le véglegesen, így a migrációra adott eddigi válaszokat még alakítani kell. Ezt a bizonytalanságot támasztja alá az EU csúcstalálkozón tett bejelentés, miszerint az Európai Bizottság új jogszabályt javasol az illegális bevándorló kiutasításának a megkönnyítésére; ígéretet tettek továbbá arra is, hogy az Európai Tanács nem tekinti lezártnak a paktumot, és a következő évben visszatérnek az illegális migráció szabályozására.

Az ismertetett könyv témája az EU jog- és intézményfejlődésének egy sajátos területe, az európai büntetőjog. A kötet szerzője Békés Ádám egyetemi docens, gyakorló ügyvéd, már a mű elején megadja a napjainkra fokozatosan európaizálódó büntetőjoggal kapcsolatos elméleti alapvetéseket, valamint történeti kitekintést tesz az európai integráció e speciális szegmensére. Célja, hogy az olvasó átfogó képet kapjon az európai büntetőjogról, ezért bizonyos mértékig túllépve a jogi kereteken, a könyv a releváns uniós intézményrendszerre is kiterjed, továbbá tematikus rend szerint csoportosítva gyűjti össze az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának legfontosabb precedens értékű ítéleteit.