Ügyészségi Szemle

A mesterséges intelligencia térnyeréséhez jelentősen hozzájárult a big-data korszak elérkezése, ugyanis az információs társadalom jó alapul szolgál az adatbázisokból elképesztő gyorsasággal dolgozó mesterséges intelligencia számára. Kijelenthető, hogy az igazságszolgáltatásban résztvevő mesterséges intelligencia különösen kényes kérdésnek minősül függetlenül attól, hogy az a folyamatban döntéstámogató vagy döntéshozó szerephez jut. Sokakban felmerül a kérdés, hogy az igazságszolgáltatás természetéből adódóan van-e egyáltalán létjogosultsága az ilyen megoldásoknak. A felvetés számos etikai, emberi jogi és egyéb vonatkozású problémára világít rá, amelyek megválaszolása napjaink egyik legaktuálisabb kihívásává vált. A helyzet komolyságát mutatja az is, hogy az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendelettervezete (AIA) az MI igazságszolgáltatás területén való alkalmazhatóságát a magas kockázatú MI rendszerek körébe sorolta. Ennek oka pedig nyilvánvalóan az, hogy az ilyen rendszerek jelentősen hátrányosan érinthetik az alapvető jogokat. A tanulmányban a szerzőpáros bizonyos kezdeti megvalósítási kísérletek bemutatása útján nyújt gondolatébresztő bepillantást az igazságszolgáltatás technológiai fejlődés által befolyásolt izgalmas világába, rávilágítva egyúttal az abban rejlő lehetőségekre, kockázatokra és kihívásokra is.

A tanulmány témája azon alapul, hogy bár a Kúria a bűnszervezet jogalkotó által legutóbb megváltoztatott fogalmát értelmezte, azonban annak során a konspiratív működés körében oly módon foglalt állást, amely lényegében nem jelent elmozdulást a korábbi összehangolt működés értelmezése körében kialakult gyakorlathoz képest. A szerző az ezzel kapcsolatos álláspontját először az értelmezési módszereken, majd magával a megváltozott fogalommal kapcsolatos probléma bemutatásán keresztül fejti ki.

A szerző szerint a konspiratív szó mellőzésével és az összehangolt szó újbóli törvénybe iktatásával valósulnának meg a törvény miniszteri indokolásában foglalt elvárások, mivel az ott kifejtett kifogások – így a feladatmegosztáson alapuló tervszerűség, vagy az elkövetők közötti koordináció vizsgálatának hiánya – a hierarchikus szervezettség vizsgálata során szükségképpen felmerülnek, márpedig a hierarchikus szervezettség a bűnszervezet jelenlegi fogalmának szintén az egyik kötelező eleme.

Az ügyész a kihágási, majd a szabálysértési jogban is meghatározó szerepet töltött be, eszközeivel jelentősen befolyásolta a kihágási-szabálysértési hatóságok jogalkalmazását. A jogerős, ügydöntő határozatokkal szembeni ügyészi eszközök jellege, terjedelme nagyrészt összefüggött a kihágási, illetve szabálysértési jog jogági elhelyezkedésével. Hatályos szabálysértési kódexünk a kihágási jog irányába mozdult el, azonban ez a koncepcióváltás az ügyészi fellépés eszközeiben nem hozott lényegi változást annak ellenére, hogy a törvénysértő állapot megszüntetése számos esetben az ügyészre hárul. A jogerős, ügydöntő szabálysértési döntésekkel szembeni, hatályos jogunk szerinti ügyészi eszközök sok esetben kevéssé hatékonynak, olykor elégtelennek bizonyulnak. A tanulmány ezért vizsgálja az ügyész jogerős szabálysértési döntésekkel szembeni eszközeinek alakulását, kitekint a hazai jogalkotás számára mintául szolgáló német és francia szabályozásra, bemutatja az ügyészi eszközök igénybevételének nehézségeit a hatályos szabályozásban, majd az ügyészi eszközök hatékonyságának javítása érdekében néhány de lege ferenda javaslatot is megfogalmaz.

A bűnügyi tudósításokban a darkwebet valamiféle titokzatos, ördögi helynek festik le, ahol a pedofilok, fegyver és kábítószerkereskedők a névtelenséget kihasználva szabadon folytatják tevékenységüket. Ez ugyan részben igaz, azonban a kép ennél jóval árnyaltabb.  A darkweb „világos” oldaláról szenzáció hiányában alig esik szó, holott a névtelenséget biztosító technológia egyes országokban a másként gondolkodók, vagy vallási üldözöttek részére az életet jelentheti. A világ számos országában a darkweb az egyetlen olyan cenzúramentes információs csatorna, amely összeköttetést biztosít a külvilággal. A tanulmány a darkweb lényegét és elérhetőségét, ezen belül a TOR-rendszer a működését ismerteti, majd néhány gyakorlati példa segítségével bebizonyítja, hogy a sötét internetnek létezik világos oldala is.

Három évvel ezelőtt nemcsak az új évtized vette kezdetét, hanem ezzel együtt olyan kihívások jelentek meg, amelyek mind a mai napig alapvetően befolyásolják az egyes országok működését és az állampolgárok mindennapi életét. Ezen folyamat első jelentős állomása a koronavírus megjelenése és globális szintű elterjedése volt. A magyar büntetés-végrehajtás éppen hozzáigazította a működését a koronavírus-járvány folyamataihoz, amikor egy újabb kihívással találta szemben magát, mégpedig a szomszédos országban dúló háborúval és annak hatásaival, amelyek nemcsak a háborúval közvetlenül érintett országok, hanem közvetetten a magyar büntetés-végrehajtását is érintik.

A tanulmány célja, hogy rövidebb áttekintést adjon a háború büntetés-végrehajtásra gyakorolt hatásairól, külön vizsgálva a negatív és a lehetséges pozitív hatásokat, illetve külön utalva a magyar büntetés-végrehajtásban jelenleg tapasztalható folyamatokra.

Több szerző vizsgálta már az Európai Ügyészség szabályozásának hatáskörgyakorlásra vonatkozó rendelkezéseit. Egyes vélemények szerint a tárgyi hatáskör, illetőleg az Európai Ügyészség és a tagállami hatóságok közötti hatáskörmegosztás rendezése túlságosan komplex módon történik, amely azon túl, hogy veszélyezteti a jogbiztonságot, jelentős kihívás elé állítja a jogalkalmazókat. A közelmúltban, egy spanyolországi büntetőügyben az Európai Ügyészség és a tagállami ügyészség között kialakult pozitív hatásköri összeütközés az első olyan példák egyike, amely a szabályozás hibáinak gyakorlati következménye. Ráadásul a felek nyilatkozatai arra utalnak, hogy a konfliktus gyökerei messzebbre vezetnek az Európai Ügyészségre vonatkozó uniós szabályozásnál, és egyenesen az uniós jog szupremáciájának kérdését feszegetik.

A tanulmány a pedofíliával kapcsolatos háttérismereteket foglalja össze, mivel ezek – jóllehet, a beszámítási képességet nem érintő zavar büntetőjogi szempontból kevéssé releváns – hasznosak lehetnek a 14. életévüket be nem töltő kiskorúak sérelmére elkövetett nemi bűncselekményekkel foglalkozó jogalkalmazók számára, és segítik a probléma differenciáltabb megközelítését is. A szerzők különösen fontosnak tartják a kiskorúak sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények és a pedofília közötti különbségtételt. A gyermekek iránti szexuális érdeklődés ugyanis – legyen az pedofíliás zavarnak minősülő kórkép vagy a diagnosztikai kritériumokat nem kimerítő nemi orientáció vagy preferencia – bár fontos rizikófaktor, ám csak egy a sok közül. A gyermekek szexuális bántalmazásának medikalizálása és a pedofíliával, illetve pedofíliás zavarral való egybemosása prevenciós szempontból zsákutca; félő, hogy a pedofília elleni küzdelmet zászlajukra tűző és az említett bűncselekmények összetett motivációs hátterét figyelmen kívül hagyó kriminálpolitikai törekvések nem alkalmasak a kiskorúak sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények hatékony megelőzésére.

A tanulmány az Országos Kriminológiai Intézetben 2021-2022-ben „Az állatok büntetőjogi védelmének kérdései” címmel folyt kutatásról készülő cikksorozat második része, amely kiindulási pontként ismerteti a mérgezésre vonatkozó legfontosabb statisztikai adatokat, valamint a vadon élő védett és fokozottan védett állatokat érintő mérgezéses esetek büntetőjogi vetületeit. Ezt követően áttekinti a nyomozásmegszüntetések okait (esetekkel szemléltetve), az elkövetés helyét és idejét, valamint a jellemző elkövetési tárgyakat.  Az olvasó tájékoztatást kap a szakértő közreműködésről, a mérgező anyagokról és a jelenleg folyamatban lévő nyomozásokról is.