A szerző a tanulmányában a jogállamiság elvéből kiindulva, a jogorvoslat a törvényesség érdekében mint – a magyar büntetőeljárási törvény által biztosított – rendkívüli jogorvoslati eszköznek a magyar jogrendszerben betöltött kiemelkedő szerepéről ír. A kizárólag a legfőbb ügyész által előterjeszthető rendkívüli jogorvoslat célja kettős: egyrészt a jogegység előmozdítása, másrészt pedig a jogsértés deklarálásával a jogerős bírósági döntés terhelt javára történő megváltoztatása. Ennek jegyében a szerző az elmúlt öt év legfőbb ügyész által benyújtott jogorvoslati indítványait vonultatja fel, kiemelve azt, hogy a benyújtott indítványok hány esetben irányultak a terhelt javára, illetve a terhelt büntetőjogi helyzetének kedvezőbbé tételére. A szerző szerint a jogintézményt nem várt helyről érték támadások; egy, a közelmúltban megtörtént európai uniós vonatkozású jogeset, valamint a kiegészítő pótmagánvád szabályainak legutóbbi módosítása kapcsán a tanulmány arra keresi a választ, hogy vajon kik és miért szeretnék a jogintézmény alkalmazhatóságát korlátozni.